Egy pillanatig némán bámulsz magad elé, majd bólintasz.
Két nap múlva Huang elbúcsúzik, s mielőtt elindulna, nevetve kezet ráztok, majd a tenyeredbe nyom negyvenezer forintot, a havi béredet.
– Aztán vigyázzatok a holmimra! – teszi hozzá. Lesütött szemmel átveszed a pénzt, és elindulsz haza. Másnap, mintha mi sem történt volna, kimész Gyurival
a raktárhoz, és két hét leforgása alatt kiárultok belőle mindent. Százötvenezer forint a részed, a többi Gyurié, és a munkátokat elnézően figyelő biztonságiaké. A hét végén már kevésbé gyötör a bűntudat, a kétségbeesés azonban annál inkább: Huang hamarosan visszajön, neked addig nyomtalanul el kell tűnnöd. Sebaj, zárod be a raktár ajtaját, beljebb vagy százötven rugóval.
A pénz persze nem tart sokáig. Néhány nap múlva mindössze egy cipő és néhány póló árulkodik a munkáról. Dühösen fogadkozol, hogy ezentúl jobban megbecsülöd a pénzt, és előrelátóan fogod beosztani. Gyuri talált magának helyet egy vidéki piacon, neked sajnos nem sikerült. Békében váltok el egymástól.
A házban az a hír járja, hogy „a kínai” vissza se jön, valami zűr van otthon. Sajnálod Huangot, de azért megnyugtat, hogy még nem kell új albérletet nézni. Munka azért nem ártana, veszel hirdetési újságot, és igyekszel találni valami neked valót. Kattints a 35-re!
Utolsó kommentek