A munkahely öltözője üres. Fél órát késtél az ígérthez képest, és most reményvesztetten hallgatózol. Talán mások is elkéstek, talán átállították az órákat, és csak én nem tudok róla, talán…, talán… észre sem vették. Bemész a raktárba, s közben valami hazugságon töröd a fejed.
– Ne menjen be dolgozni! El van bocsátva, elkésett. Fölveheti a fizetését! – mordul rád a folyosó sarkán a műszakvezető. A titkárságon elintézed a papírmunkát, aztán visszamész a kapuhoz: egy gyufásdobozt rugdosol a kijáratig. Egyszer kések, és kirúgnak! – keseregsz, és a néha órákat ellógó öregekre gondolsz. Nem tudod, hogyan védhetted volna meg magadat. Nem valószínű, hogy bárkit érdekelt volna, hogy eddig nem volt lakásod. Új munkát kell találnod, mert anélkül az új albérlet sem tart soká. Klikkelj a 185-re!
Utolsó kommentek