– Hogy a nevedet a szájára vette, olyan erőt adott, hogy… – magyarázod sokkosan. A portás ájultan szuszog, a gondnok tébolyult tekintettel mered maga elé.
– Soha többé nem tehetsz ilyet, érted!? – kiált rád Vica, és szörnyű érzés fog el. Túllőttél a célon. Csak bizonyítani szerettél volna, rajta kívül nincs senkid. Éjszaka újra elpróbálod a mozdulatokat, amelyekkel Csepregit földre vitted. Reggel Vica sírva ébreszt. Azt mondja, miután a portás magához tért, fellármázta a fél kollégiumot. Addig balhézott, mígnem megkérték Vicát, hogy költözzön ki a kollégiumból minél hamarabb. Rettenetes lelkiismeret-furdalás gyötör, de Vica magához húz, és azt mondja, költözzetek össze. Hallgatsz. Erre a mondatra vártál egész életedben, olyan boldog vagy, hogy kis híján összecsuklasz. Fél óra múlva már Vicát magadhoz szorítva jelölgetsz az újságokban.
Kattints a 201-re!
Utolsó kommentek