Tanácstalanul bolyongsz a téglahalmok közt, az irodát keresed. Közben kérdő pillantásokat vetsz egy kutyás férfi felé. A telep őre észrevesz, meglazítja a kutya nyakörvet, és rád kiált:
– Te rohadt tetű! Sztálin! Fogd meg! Elhűlten figyeled a komótosan feléd trappoló kaukázusi juhászt, de mielőtt bármit tehetnél, a kutya felgyorsul, és rád ugrik. A földön fekszel, rettegve várod a harapást, de a kutya csak liheg. Sztálin végül lemászik rólad, az ingujjaddal törlöd le a nyálát. Három férfi vesz körbe, és szigorúan, karba tett kézzel figyelnek.
– Mindenkit így fogadnak, aki itt akar dolgozni?! – kérdezed sírással küszködve. Az egyik férfi eléd lép, és ordítani kezd:
– Hú, de nagy a pofád! Hol vannak a többiek!?
Egy ideig hallgatsz, aztán lesütött szemmel bemutatkozol. Elmondod, hogy telefonon beszéltél egy alkalmazottal, és tényleg munkát keresel, csak nem találod az irodát.
– Nincs munka! És meg ne lássuk itt a fajtádat még egyszer! – mondja a férfi, és mereven a kijárat felé mutat.
Ökölbe szorított kézzel indulsz a kapu felé. Vicsorogva pillantasz hátra, a még mindig mozdulatlanul álló csoport felé.
Kattints a 63-ra!
Utolsó kommentek