Győző hajnalban jön haza egy németül beszélő fiúval. Kérlel, hogy menj be a szobába. Idegesen álldogálsz a szekrénynek támaszkodva vagy negyedórát, aztán visszamész. A német sehol, Győző éppen valami fehér port szippant fel.

– Koksz. Kérsz? –Mi?

– Buzikurva vagyok, hímringyó – mondja, aztán kitámolyog a fürdőszobába. Utánamész.

– Nézd, majd te is rájössz – folytatja. – A mi fajtánknak nincs semmi esélye. Így viszont egy rakás pénzt keresek, és csak azt kell elviselni, hogy nem nővel vagyok. Bár amikor öregasszonyok visznek el, azt kívánom, bár csávók lennének. Csíra vagyok, ez van.

Sajnálod Győzőt, a barátod volt. Ha a te lakásod lenne, vagy több szoba… de nem, ez így nem megy. Másnap megkéred, hogy menjen el. Igyekszel elfelejteni a sötét reménytelenséget, amit Győző idecipelt. Kattints a 154-re!