– Szereted a főnököt!? – kérdezi a nagyobbik, és fenyegetően föléd magasodik. – Azt kérdeztem baszki, hogy szereted-e a főnököt!?
Lehajtod a fejed, zavartan pillogsz. – Hát… nem ismerem… – válaszolod, és lopva körbenézel.
– Nem ez volt a kérdés! Hanem az, hogy szereted-e a főnököt, fiatal argentin barátom!? – kiált rád most a másik.
Vigyorogsz, és közlöd velük, hogy persze, szereted a főnököt.
– Akkor jó! – enyhülnek meg hirtelen. – Mer’ ugye rendesen fogsz odalenn viselkedni?
Szótlanul mész le a lépcsőn, beállsz a pult elé sört inni. Lehangolt vagy. Egyre kevésbé érzed, hogy bármilyen módon megfelelhetnél a város és az itt élők elvárásainak. Az eltelt hetek tönkretették tettrekészségedet és vidámságodat, félsz mindentől, és utálsz mindenkit.
Épp egy nagyot kortyolnál, amikor valaki taszít rajtad egyet, és a sör végigömlik a lábadon.
Hátranézel, egy társaságot veszel észre. Érdeklődve figyelik az alattad terebélyesedő sárga tócsát. Lassan visszafordulsz, és törni kezded a fejedet, hogy mit tegyél.
Ha úgy döntesz, hogy mindenképp bocsánatkérésre bírod őket, kattints a 223-ra!
Ha te is meglököd az egyiküket, kattints a 343-ra!
Utolsó kommentek