Visszaültetnek a székedbe. Egy kockás inges, kockaszemüveges, nagydarab fiú megígéri, hogy ma aktualizálni fognak. Nem kérdezel vissza, hogy ez mit jelent, nem akarsz tudatlannak tűnni. Rövid ima után az egyik lány feléd fordul, és megkérdezi, hogy állami gondozottként ért-e már bármiféle atrocitás.
– Nem! – válaszolsz. – Azaz, hogy igen. Öööö…
A kockás inges félbeszakít, és lázas vitába bonyolódik két feszülten pillogó copfos lánnyal az árvaság és az egyház szerepének összefüggéseiről. Ahányszor jelezni próbálod, hogy beszélni szeretnél, a többiek türelmetlenül leintenek.
– Én cigány is vagyok… – megint nem tudod befejezni, mert most az egész társaság magából kikelve figyelmeztet, hogy a származásod nem fontos. Még legalább fél órát küszködsz, hogy újra megszólalhass, de eredménytelenül. Kilenc felé elbúcsúzol, és megígéred, hogy legközelebb is eljössz. Amikor hazaérsz, összezavarodva buksz az ágyadba, de már nincs időd gondolkodni. Vár a holnapi munka. Kattints a 158-ra!
Utolsó kommentek