A néni felhúzza az orrát, beljebb lép, int, hogy kövesd. A teremet csipkével leterített asztal, ormótlan tv és egy zongora díszíti.
– Abban a teremben szoktunk gyűlni, ott vannak az előadások is! – húzódik közelebb a néni. Másnap, takarítás közben elégedetten csevegsz a korán érkezőkkel. Telnek a napok, és egy érzés tör rád, amiben az Otthon elhagyása óta nem volt részed. Itt mindenki a világtól elzártan próbál nyugalomra lelni, ahogyan egykor te, a nevelők keltette mesterséges légkörben. Mindig minden ugyanolyan, s te boldogan simulsz az ismerős állapotba. A lényeg állandó, és lassabban változik, mint Jolán néni Aranyló Est klubjának közönsége. Az ide járók, úgy tűnik, elfogadták „a rendes kis cigánygyerek” jelenlétét, egyre nagyobb örömmel jársz le, jössz vissza takarítani, beállítani a videót vagy éppen mosogatni.
Még sohasem maradtál itt délutánra, mindenki fontoskodva és titokzatosan tesz-vesz, furdal a kíváncsiság. Hallottál már az ünnepi eseményekről, de elképzelni sem tudod, hogy mi az. Úgy döntesz, este visszajössz, és megnézed, hogy mulatnak az öregek. Kattints a 101-re!
Utolsó kommentek