Egész éjszaka azon töröd a fejed, hogy mi lehet veled a baj. Itt vagy a fővárosban, és eddig nem voltál képes néhány ruhán és egy albérleten kívül semmi mást felmutatni. Elhatározod, hogy újra nekiveselkedsz.

– Munkát, kenyeret! – idézel önkéntelenül, és megint veszel egy Expresszt.

Szemed megakad egy hirdetésen: éjjeliőrt keresnek egy érdi kutyakiképző telepre. Megriadsz, hogy az éjszakákat a városon kívül kell töltened, és amikor leszállsz a buszról, balsejtelmeid beigazolódnak: a telep egy kietlen mezőn áll, nyomasztó magányban. Egy fiatal nő rángatja el utadból a vaskaput, majd minden teketóriázás nélkül felvesz. A telep futballpálya méretű, egy félig nyitott téglaépületben vannak a kennelek.

A feladatod egyszerű: éjjel vigyázol, hogy illetéktelen ne tévedjen erre.

– Reggel adj nekik enni, takaríts ki alattuk! Nyugis munka. Nyolc fele jönnek a kiképzők – búgja a füledbe a telep tulajdonosnője, és a halotti csendben fekvő kutyák sejtelmes szagától megriadva elgyalogolsz a buszmegállóba. Másnap sokáig alszol, és este kibuszozol Érdre. Kattints a 292-re!