A Moszkva térről még évekkel ezelőtt láttál egy riportot a tv-ben. Úgy emlékszel, hajnalban érdemes kiállni. Ötkor már kint vagy, és tétován sétálsz körbe-körbe, közben bizalomgerjesztő pillantásokat vetsz egy ásítozó férfiakból összetákolt táskás csoport felé. Ügyet sem vetnek rád. Háromnegyed hatra már sokan vagytok, és lődörgésed szemet szúr mindenkinek. Egy öreg melós végül megszólít, és izgatottan karonragad. Ahogy a könyvespavilonok felé vonszol, hangosan csörömpölő zsákjára meredsz, és rájössz, hogy értelmetlenül őgyelegsz itt egy órája. Ezeknél mind van szerszám, te maximum egy golyóstollal büszkélkedhetsz. A melós végül megállít, beléd erőltet egy kis pálinkát, aztán hadarni kezd:

– Fijjam ne álldogálja’ itten, mer’ ezek elvernek, ha melójér jöttél. Mer azér’ jöttél, nem?

– Hát… – bénázol – nem hiszem, hogy szégyenkeznem kéne…

– No, nem úgy van az! Ezek itten régi-régi melósok, vidékről meg Erdélyből. Ha idejön egy ilyen fiatal gyerek, hát elkergetik. Ez itten rabszolgapiac, menj innen!

Miközben magyaráz, egy páran körétek gyűlnek. Egyikük élvetegen a táskájába túr, és kihúz belőle egy istentelenül nagy pajszert.

– Erted már?! – kérdezi, és feléd indul.

– Felesleges! – kiáltod, és lerohansz a metróba. Nincs mit tenni, meg kell próbálnod holnap reggel a Négy Tigrist.

Kattints a 127-re!