Elgyalogolsz a Baross utcába, beállsz a kapualjba. Lajos bá’-t két éve láttad utoljára, és akkor megígértette veled, hogy amint Pesten jársz, felkeresed. A kaputelefon néma marad, azonban a kapu megadóan széttárul, és egy nő lép ki rajta, zörgő szemeteszsákkal. Tanácstalanul méregetitek egymást, végül megszólalsz:
– Ö… Jolán néni? Ugye maga Lajos bá’ felesége? Én az unokaöccse vagyok!
A nő idegesen bólint, és szótlanul megindul a lépcsőház felé. Utána masírozol, illendően megvárod, míg a konténerbe dobja a szemetet, majd követed a lakásba.
– Ülj le, fiam! Egyél valamit, és meséld el, hogy eddig hol voltál! – szólít meg Lajos bá’ a sarokból. Szövetnadrágot, a felsőtestén pedig törülközőt visel.
– Hát itt vagyok egy ideje… – fogsz kissé szemérmesen a mesélésbe. Lajos egyre komorabban kérdezget, majd dühödten kifakad:
– Mér’ nem bírtál egyenesen idejönni? Most itt lakik a Jolán húga, és kibírhatatlan! Nemrég lakoltatták ki a családját, mert önkényesek voltak. Az agyamra mennek! Ha pár héttel korábban jössz, most mondhattam volna… Na mindegy. Lemegyek a kocsmába. Velem jössz?
Nagyon fáradt vagy, és nincs sok kedved. Ha itthon akarsz maradni, kattints a 365-re! Ha mégis Lajossal tartasz, kattints a 81-re!
Utolsó kommentek