Kihajtotok a városból, és lassan gurultok a vasmű egyik épületéig.
– Látod, uborka, itt húztam le harmincöt évet. Meg sem születtél, már itt gyúrtam a vasat az ezerfokos csarnokban. Aztán mindenkit kirúgtak, minket legelőször. Az emberek mind szanaszéjjel, alig maradt ismerős.
Közülük egy épp most lépdel az autóhoz, és kemény kézfogással üdvözli Tódort. Kinyit egy kaput, majd fölhúzza magát a platóra, és együtt begördültök a telepre. A kapcsolat átveszi Tódortól a megbeszélt összeget, és elmegy. Irdatlan öntvényekkel terhelitek meg az IFA-t. Az épületből pusztító erejű zakatolás hallatszik ki. Egész bensőd remeg, átveszi a lüktetést.
– Ez igen, az én kohóm! – sóhajt, mielőtt elindultok kifelé. Másnap elpasszolja az árut, megfizeti a munkádat, és bánatosan említi a tervét: abbahagyja. Megöregedett, nem kell már a sok izgalom, a fiatalok túl agresszívek, neki elég volt. Estére otthon vagy, pénzed is van egy kicsi, de fogalmad sincs, holnap mihez kezdesz. Kattints az 50-re!
Utolsó kommentek