A kiképzők megjelenésekor szinte az összes kutya köréd gyűlik és kaffogva hátrál. Csak vérmes fenyegetések és nógatásaid hatására hajlandóak a kiképzőtér felé poroszkálni. Tudod, hogy Öcsiék majd leverik rajtad tekintélyük váratlan és gyors apadását. Egy reggel Gatya, az egyik kiképző a válladat veregetve becipel a küzdőtérre.
– Géza nem jött ma be, kéne valaki csibészelni. Ne ijedj meg, múltkor Tekla vette fel a csibészkart!
A védőkar olyan vékony, hogy talán ha egy spánielig ellenáll. Elszántan felszíjazod. Odagyűlik mindenki, kárörvendve figyelnek.
Az első támadó, egy Labrador, és az utolsó, a Bullmasztiff harapása közt eltelt idő kitörlődik az emlékezetedből. Hazáig rá se bírsz nézni a karodra, s csak amikor tusolsz, veszed észre, hogy a karod a sokszorosára dagadt, és különös színben pompázik. Két hétig tart, míg rendbejön. A kutyák sem törődnek már veled, nap mint nap gépiesen cseréled alattuk az almot. Kattints a 129-re!
Utolsó kommentek