Nagyon későre jár. Akaratlanul is korábbi albérleted felé veszed az irányt, szinte a kapuban vagy már, mikor észreveszed. Veszel egy nagy levegőt, és becsöngetsz a tulajhoz. Felháborodik, majd lehiggad. Elmondod, hogy próbálkoztál, de túl késő van, esküdözöl, hogy ez lesz az utolsó. Addig rimánkodsz, míg beleegyezik, hogy ma éjszakára még maradhatsz, ha tényleg nem tudsz máshol meghálni.

Megnyugszol, hogy nem kell az utcán éjszakáznod; ledobod az ágy mellé a táskádat, és gyorsan elalszol.

Másnap kopogásra ébredsz. Az órára pillantasz, késő délután van. Beengeded a tulajt, neked esik:

– Ebből így ma sem lesz lakás. Nem aludni kéne egész nap! Most pedig menjen el, kérem!

Rendbe szeded magad, gyorsan elhagyod a lakást. Az utcán eszel egy keveset, és előveszed az újságot.

Kattints a 287-re!