Egy hete élvezed már a korlátlan szabadságot, ami az intézeti évek után meseszerűnek tűnik. Tizennyolc évesen végre akkor fekszel le és akkor eszel, amikor akarsz. A nagy szabadságban lubickolva nemigen gondoltál munkakeresésre. A pénzed is tart még, pedig bőkezűen szórod. Viszont kezded magad kényelmetlenül érezni; Jolán néni célozgatásai is rendszeressé válnak. Panasz persze nem lehet rájuk, igazán remek házigazdák, bár hogy eddig maradhattál, csak annak köszönhetted, hogy Lajos rokona vagy. Nem lenne jó magadra haragítani őket, úgy döntesz, maradék pénzedből albérletet keresel. Mielőtt elindulsz Expresszt venni, elmondod a tervedet Jolánnak. Azonnal megenyhül, és mézesmázosan közli: addig maradsz, ameddig csak akarsz. Ez körülbelül annyit jelent, hogy holnap talán még nem hajít ki, ha itt talál. Elbúcsúzol a családtól, majd hosszan hálálkodsz a vendéglátásért. Szerencsés esetben már máshol töltöd az éjszakát.
Kattints a 2-re!
Utolsó kommentek