Egyszerű műfajnak tűnik: az utcára öntött szemétből kell kihalászni az értékeket. Masszív tömeg várja a lomtalanítást; ez a legfőbb megélhetésük. A rendszer teljesen kiépült, hálózatok szerveződtek a kacatok válogatására, szállítótól figyelőig ki van osztva a munka. A nagybácsit mindenki Tódornak szólítja, öreg Mercivel pásztázza a várost, akkora gyűrű feszül a mutatóujján, mint egy tojás. Bár nem barátságtalan, nem veszteget rád sok időt, és gyorsan elmondja, mi lesz a dolgod.
– Mi majd kirakunk egy kupacnál, te meg őrzöd, amíg érte megyünk!
Lassan köröztök a belvárosi utcákban, egy másfél méter magas ócskasághegy mellett szállít ki. Miközben rendre
inted a mindenfelől előbukkanó, túrabotokkal felfegyverzett hordákat, szemügyre veszed a rád bízott halmot: kiszuperált hűtők, tévék, ágykeretek, fotelek és sok papír. Megáll melletted egy utánfutós Lada, kiszáll belőle két testes férfi, és azonnal nekilátnak a szemezgetésnek.
– Ez a mienk – mondod halkan. Az egyik egy síbotot tol az orrod alá, és azt mondja:
– Öcskös, menj haza, az lesz a legjobb.
Ha úgy döntesz, megvéded a kupacot, kattints a 156-ra! Ha inkább ott hagyod őket, kattints a 333-ra!
Utolsó kommentek