Gyorsan kiérsz a gyárba. A kapuban egy ismerős arcot pillantasz meg. Néhány másodpercnyi gondolkodás után rájössz, hogy ez Tolnai Peti: az öccsével, Csabival, két évig laktál együtt az otthonban. Szokatlan módon Peti többször is bejött látogatni a testvérét, akkor már nagykorú volt, és kint lakott a városban. Talán ha háromszor láttad eddig, de jó vele beszélgetni. Régi sztorikkal szórakoztatjátok magatokat, aztán a munkára terelődik a szó. Azt mondja, ő már nagyon régen keresgél, de sehol nem vesznek fel cigányokat, pedig már egy rakás tanfolyamot is elvégzett. Erről a helyről egy ismerősétől hallott, itt talán van esély. Csak betanított munkát kérnek.
Az előtérben csatlakozik hozzátok egy harmadik fiú – együtt várjátok a művezetőt. A szaki elkéri a bizonyítványokat és a papírokat, majd lassan elindul a gépterem felé. Libasorban követitek. Végül elértek egy kezelőpulthoz, a művezető elmondja, mi lesz a teendő. A papírokból felnézve hozzáteszi, hogy sajnos csak Bárdi Zoltánt áll módjában felvenni: csak ő rendelkezik a szükséges végzettséggel. Zoltán a harmadik fiú. Sötétszőke haja és vöröses szemöldöke van. Legszívesebben a művezető arcába vágnád a véleményedet, de Tolnai kevésbé türtőzteti magát, hadonászva magyarázni kezd.
– Betanított munkát hirdettek meg! Mi az, hogy nincs képesítésem?! Olyan nekem is van, mint neki! A kiabálástól kicsit lehiggad, sikerül arrébb húznod. Közben a szaki széttárt karral olyasmit motyog, hogy a szabály, az szabály. Zoltán lesütött szemmel igyekszik kivonni magát az eseményekből.
Állás nélkül hagyjátok el a gyárat, Tolnai még mindig hangoskodik, neked inkább sírni volna kedved. Elváltok, elindulsz a buszmegálló felé. Kattints a 63-ra!
Utolsó kommentek