Felmásztok az öreg Robur rakterébe, és utánad hajtanak négy másik jelentkezőt. Ismered őket, összeszokott csapat. Itt hátul összesen három ülés van, a többiek azonnal rávetik magukat, röhögcsélve zsúfolódnak rajtuk össze. Hegyek közé tarthattok, mert a kocsi minduntalan megdől, nincs semmi, amibe kapaszkodhatnál. Vagy négyszer elvágódsz, s mindahányszor feltápászkodsz, a többiek halkan butacigányozni kezdenek.
Kinyílik a raktér ajtaja, egy hatalmas épület udvarán találod magad. Az eddig halk szavú megrendelő váratlanul üvölteni kezd:
– Na ide figyeljenek! Semmit le nem nyúlni, és mindent megcsinálni! Ez a maguk dolga! Estig kész legyenek a földszinttel, akkor fizetek!
Lázasan dolgozol, a szemed sarkából folyton a többieket figyeled, különösen Lacit. Félórája kergetted el a levetett cipőd mellől, épp glettel készült feltölteni. A következő órák hasonló izgalmak jegyében telnek: kétszer ömlik víz a fejedre, és úgy negyedóránként próbálja valamelyikük kirúgni a létrád alól az éket. Estére kifáradsz, alig-alig állsz ellen a támadásoknak, és csak néha löttyintesz valamelyikükre egy kis festéket. Kilenc felé elkészültök, és bemásztok a Roburba. A férfi visszavisz titeket a városba. Kikászálódtok az autóból, ám ő elnézéseteket kérve megint beszáll, mert bent felejtette a tárcáját.
Dobj egy kockával! Ha egyest, kettest, hármast vagy négyest dobsz, kattints a 330-ra!
Ha ötöst vagy hatost, kattints a 291-re!
Utolsó kommentek