A Blaha Lujza téren felszállsz a négyes-hatosra. Bár a tömeg nagy, körülötted gyorsan tágul, és rögtön rájössz, hogy miért. Egy öregasszony magához szorítja a táskáját, két bajuszos pedig hangos mormogásba kezd. Leülsz egy szabad helyre, melletted egy nő föláll, és bepréseli magát az állva maradottak közé. A két középkorú bajusz ismét mormogni kezd, ezúttal úgy, hogy te is hallod: Rohadt tolvajok… cigány szemét… börtönben a helyük… Meglep, hogy düh helyett kétségbeesés és félelem száll meg. Néhány ellenőr álldogál a kocsi végében. Valószínűleg még azelőtt végeztek, hogy felszálltai. Az egyik – egy fiatalabb férfi – észrevesz, és komolykodva elindul feléd. Hozzád lép, és azt mondja:
– Jegy, bérlet, ilyesmi… Jól sejtem, hogy nincs?
– Nincs – válaszolod –, most jöttem Pestre, nem tudtam, hol kell venni.
– Édes istenem, akkor szálljon le, vagy adja ide a személyijét.
– Hallod, Gyula? Aszondja, nem tudta!
Távolodó nevetés kíséretében szállsz le, majd elindulsz a József körúton. Minthogy az utcanevek alapján nem boldogulsz, járókelőktől kérsz segítséget. Kattints a 383-ra!
Utolsó kommentek