A nagybátyádat talán ha kétszer láttad életedben. Két éve felajánlotta, hogy alkalomadtán hozzá költözhetsz, igaz, akkor még máshol laktak.
– Szeva’ fiam! – kiált fel Lajos bá’, ahogy a lépcsőfordulóba érsz, őszintén örül neked. Keskeny előszobán át vezet a nappaliba, a falat erdőposzter borítja. Letelepszel, Lajos bá’ rágyújt, és melléd ül. Rövid hallgatás után feláll, járkálni kezd, majd azt mondja:
– Ha akarsz, beköltözhetsz a kisszobába. Nemsokára hazajönnek a többiek.
A kempingágyadon kívül még két heverő van a szobában, a ruháidnak már nem jut hely. Amikor rendezkedni próbálsz, káposztaszag csap az orrodba. Általában mindent megeszel, de a káposztát az otthonban sem bírtad. Nyelsz egyet, az ajtóhoz lépsz, és kimész a folyosóra. Figyelni kezded az udvaron és az emeletek gangján zajló életet. A lakók láthatólag nem garzonjaikban, hanem a folyosón élnek, s nincs semmiféle átmenet a kint és a bent között. Mindenki hangos, itt-ott kis beszélgető vagy éppen veszekedő csoportok alakulnak, majd szűnnek meg. Épp indulnál vissza, mikor egy kisebb csapat csörtet el melletted, és bezúdul a lakásba. Utánuk sündörögsz. Nyilván Lajos bá’ családja, vagyis a rokonaid. Kattints a 329-re!
Utolsó kommentek